A kutyákat bezártuk a most még üres csirkeólba, mert ebben a zegernye időben a Bob Marleyre hajazó rasztasérós komondorok vize belefagy az itatóba, és a kitett kaja fél óra után olyan, mint valami fura és rettenetes színű fagylalt. Ha bemegyek hozzájuk akkor Kapitány leül, azt mutatva, hogy Ő nagyon jó fiú és figyeljem meg mennyire okos, miközben Hattyú szerelmes pillantásokat lövellve felém, megpróbál a lábamhoz dörgölőzni, ami pont ugyan olyan érzés, mintha elütne egy Zsiguli.
Nem lehet nem észrevenni, hogy Kapitány hízott húsz kilót, (Hattyú is vagy tizenkettőt) és ha megengedem neki és két lábra állva a vállamra tehénkedik, akkor simán bele tud nézni a szemembe, pedig lássuk be én 190 magas vagyok. 

Tél van! Az az ...